The Game - játék és muzsika két részben

Lassan már húsz éve annak, hogy az NWA megjelent a színen és minden idők egyik legbefolyásosabb hip hop formációjaként letette a gangster rap alapjait. A recept, a mellékelt ábra szerint még ma is működik - vegyünk egy ex-drogdíler bandatagot (igaz, őt csak öt helyen lyukasztották át), adjuk hozzá a nyugati part top producerét és már helyben is vagyunk. Azért a Detroit-i fehér srác és a féldolláros után Game-ben is kell legyen valami, hogy bedőljünk egy újabb westside sztorinak...

Aki hallotta a Straight Outta Compton-t, annak nem kell mondanom, hogy a városrész, ahonnan főhősünk is származik, nem éppen idilli hely. Jayceon Taylor már gyerekkorában több időt tölt az utcán, kosárlabda- és futópályákon, mint apja társaságában - ekkor ragasztja rá nagyanyja a Game nevet. Be is nyomják az árvaházba, majd nevelőszülőkhöz kerül. "Elcseszett egy gyerekkorom volt, de ez mindenkire elmondható, aki ezen a környéken nő fel."

Pedig a komolyabb dolgok csak eztán kezdődnek: 13 éves, mikor bátyját, Jevon-t lelövik, ő pedig a másik tesóval (Big Fase 100) karöltve a helyi Blood banda tagjai lesznek, noha a gimiben a Crip dominál (L.A. két legnagyobb gang-je). A Compton High kosarasaként ösztöndíjjal felveszik a Washington State egyetemre, de fel sem avatják mint gólyát, máris kidobják, mivel drogot árul. Anyja is kidobja otthonról, így ismét az utcára kerül, ahol a crack és a fű mellet már rádiókkal és felnikkel üzletel - nem kis vagyont felhalmozva. "Bármihez jutottunk hozzá, eladtuk." (Állítólag a lemezszerződés summájához még nem is nyúlt, de a Range Rover, a Harley és a Cadillac STS Deville már ott álltak a garázsban.)

A bűnös élettel 2001 októberében hagy fel, amikor egy üzlet balul sül el és saját fegyverével juttatják kórházba, ahol két és fél napig fekszik kómában. Mikor felébred, első dolga, hogy a tesót elküldi bevásárolni - Dre, Biggie, Jay-Z, Ice Cube, Snoop, 2 Pac, Kool G Rap és persze az NWA klasszikusai segítik felépülését és egyben az alapfokú MC képzés első leckéit is. "Az összes stílust egybegyúrtam. Ezért érzik úgy néhányan, mintha keleti parti lennék, hiába a nyugatról rappelek." Korábbi kosaras tetkóját "lecseréli" Tupac-re, a mellkasra N.W.A logo, a jobb alkarra Eazy-E varrás kerül.

Fifty-hez hasonlóan ő is mixtape-eken kezdi hallatni nevét, majd 2002-ben a rapmogul Russell Simmons egyik estjén fedezi fel - és még Dre előtt draftolja - JT The Bigga Figga és nagylemezt ajánl saját kiadójánál, a Get Low-nál. Az Untold Story októberben jön ki, még mielőtt Dre leszerződtetné az Aftermath-hez. Az Interscope főnök Jimmy Iovine és Dre úgy döntenek, hogy 50 Cent bandájában, az akkor épp feltörekvő G-Unit-ban jobb helye lesz, mint egyetlen West Coast-inak; az igazi nagy dobást jelentő lemez így még várat magára. Közben a magánélete is átalakul, az egyetlen, aki hitt benne, nagymamája meghal, mielőtt látná unokája sikereit, 2003 nyarán pedig megszületik gyermeke, Harlem Caron Taylor.

Egészen 2005 januárjáig kell várnia, amikor az eredetileg 'Nigga Wit' An Attitude - Volume 1'-nak keresztelt, de Eazy E özvegye által jogilag már nem használható cím miatt, The Documentary-re átnevezett CD elhagyja a gyártósort. A keverőpult mögött főleg Dre és 50 áll, de Hi-Tek, Just Blaze, Kanye West és Timbaland is közreműködnek - a siker nem maradhat el: a 610 ezer eladott példány az első héten, naná hogy Billboard elsőséget eredményez, a How We Do és a Hate It Or Love It klipjeit pedig a zenecsatornák nem győzik játszani; Fifty-vel a mellékszerepben. (Nem telik el két hónap de a korábbi felkaroló, JT is kihoz egy nagylemezt tőle (West Coast Resurrection), mely hiába Game nevén fut, a társelőadó-producer-kiadó inkább csak a média hype-ot lovagolta meg...)

"Ez az én történetem. Tartoztam magamnak ennyivel. Senkinek nem mondom, hogy áruljon kábítószert, vagy ragadjon fegyvert. Azért árultam drogot, mert ez volt az egyetlen lehetőség, mivel négy húgom volt és egy bátyám; hálaadáskor is Cheerios volt a főfogás. Azért fogtam fegyvert, mert fenyegetve éreztem magam. Ha nem akarod ezt hallani, hát ne hallgasd. Én nem magasztalom azt az életet, amit éltem, nem is kívánom ezt senkinek. Csak egy vagyok a környékről, aki semmi mást nem akart, csak, hogy kijusson onnan."

Ez sikerült is, de tudjuk jól, hogy a siker mellé keménykedés és balhé dukál, ami tovább igazolja a felépített mítoszt (hiába a médiagépezet így működik, csak aztán döntse el mindenki, hogy hisz-e a marketingben). Snoop-pal állítólag összevernek egy, a színpadra tévedő rajongót; ütlegel egy rádióst, aki valamit beszól menedzserére; összeveszik Joe Budden-nel, Yukmouth-tal, akik múltját és ezzel hitelességét kérdőjelezik; de a feketelistán van a teljes Murder Inc, Memphis Bleek és Jay-Z is, nem beszélve az 50 Cent-tel történt incidensről. Utóbbi kipenderíti a G-Unit-ból, majd visszaveszi, és hogy látványosan elássák a csatabárdot, összesen 200 000 dollárral segítenek meg egy Compton-i oktatási alapítványt, a G-Unit és a The Black Wall Street nevében. Utóbbi egyébként Game saját kiadója (hiszen Dre mindenkinek ad saját játszóteret), ami egyben ruházati vonal, filmstúdió (azóta megjelent a 'The Documentary' DVD) és paradox módon non-profit cég is egyben.

Összegzés gyanánt: ahogy a kritika hangoztatja, Game rímteknikájában és előadásmódjában még jócskán van mit javítani - ami nem nagy lehordás, ha azt vesszük, hogy alig két és fél éve avanzsált szövegládává -, de azzal is mindenki egyetért, hogy a 'The Documentary' a mainstream hip hop (vagy nevezzük inkább neo-pop rap-nek?) emúlt éveinek egyik legjobb terméke. Mást meg nem írok, mert még megtalál...

web: www.comptongame.com

--------------------------------------------------------------------------------

És akkor a promó/profil cikk után egy kis témába vágó elmélkedés: a playahata.com "Hip-Hop Smackdown: It's All a Game" c. írásának második része (szöveg: Eyecalone).

A látszólag végtelen ciklusú, önmagát lejárató műbalhék meghatározta mai kommersz rap zene helyzete messze nem új keletű, sokkal inkább előre látható folyamat eredménye. Egyenes folytatása és öröksége mindazoknak az előre gyártott kamu gangsta' reppereknek, akiket az A&R szakemberek kitaláltak a 90'-es évek eleji N.W.A. sikerei óta. Egyszerre ironikus és ideillő, hogy a rap banda nagy része még csak nem is az utcáról, vagy gangekből való, mint ahogy ezt hangoztatják a lemezeken, és az alapítók közül legalább ketten (Dr. Dre és Yella) korábban egy World Class Wrecking Crew nevű csapatból valóak, akik láthatólag akkor még jobban kedvelték a flitteres blúzokat, mint az L.A. Raiders sapkákat és dzsekiket.





Félretéve a durva beszédet, a pózolást, a gangsta imázst, amit a zeneipar promótál annak érdekében, hogy fogyjon terméke; még ha ezek a válogatott bohócok valóban azok lennének, akiknek mondják magukat, akkor sem lenne ebben semmi dicsőítő. A legjobb esetben is, még ha "igaziak" lennének ezek a rapperek (és mondanivalójuk egy része), a hallgatók felé intőleg kellene fellépniük, figyelmeztetni, hogy "maradj mindettől távol, mert én voltam itt, ebben éltem és ez nem olyan, amit szívesen megélnél".

Ezzel szemben kapjuk a fekete férfiak felháborító és visszataszító karikatúráit, amit üzletemberek promótálnak (általában középkorú fehér férfiakkal az élen) szigorúan néző négerek előadásában, naponta otthonainkba és a világ nagy részének otthonaiba sugározva. Ez a kép rémisztően hathat a politikusok (valójában a politika ezzel szerintem nagyon jól elvan - a szerk.) és kaukázusi szülők szemében, ugyanakkor mámorító a tizenéves és felnőtté érő gyermekeik számára, akik annak a rap birodalom bevételének becsült 80%-át pénzelik, mely több mint egy milliárd dollárral gazdagszik, évente.

A befizetők egy részének a hip hop részben tiltott gyümölcs, szellemileg igénytelen izlésével és az N-betűs szó konstans használatával, a másik rész meg egy az egyben el is hiszi, hogy ezek a dalok pontos leírásai a szegény, fekete munkásosztály életének.

Közben az igazság az, hogy a lemezeken gyakran hallható drog cézár típusú fantáziák köré a valóságban egy újabb múlti-milliárdos 'iparág' épült, és ez a feketék bebörtönzése - no igen, ha saját ruhadarabod, műalkotásod, ágyterítőd, fülbevalód, partedlid stb. van, vagy ha felvetted a Scarface, New Jack City vagy a King of New York filmek hőseinek nevét, akkor úgy tűnik, tényleg része lettél ennek a fantáziának.
Ez a gyakran ábrázolt, általánosan elterjedt börtön-romantika még inkább fokozza az amerikai feketék társadalmáról alkotott kép eltorzulását.

Persze lehet mentegetőzni, hogy ez csak a szórakoztató-ipar része és a hip hop nem felelős azoknak a problémáknak a kijavításáért, amit nem is ő okozott - de ez csak részben igaz. Valamilyen szinten a zene önmagában véve semleges és számtalan féleképpen felhasználható. Jelenleg vitatkoznék azokkal, akik azt mondják, a hip hop fegyverként van használva azok ellen, akik a problémák okozói. (Erről van szó. A zene, mint tudjuk egy körpályán mozgó ciklikus valami, ami önmagába mindig visszatér. Ennek megfelelően a hip hop most félúton/180°-nál áll, és ez a kezdeti törekvések pontos ellentettjét jelenti (tudom hogy nagy sarkítás, de muszáj általánosságban beszélni, még ha jól tudjuk a kivételeket is). Pontosan azokat tekinti most 'értéknek' és 'irányadónak', ami ellen kezdetben harcolt és ami ellen létrejött - a szerk.) A Hip hop, a rap - bárhogy is hívod -, nem okozója ezeknek a problémáknak és a hip hop önmagában nem javíthat ezen, mint ahogy önmagában egy választás sem javít Amerikán.

Összetett és változatos problémák gyakran ugyanolyan összetett és változatos megoldásokat követelnek. Akárhogy is, bárki, aki még ezen a ponton is kétségbe vonja, hogy a kommersz hip hop által terjesztett imázs és eszme nem több mint szórakoztatás, az vagy hazudik, vagy idióta, vagy a kettő együtt.

Míg a zene önmagában, általában nem sarkall bűnelkövetésre vagy más, nem kívánatos magatartásra, mégis az amerikai popkultúra (és az USA legkelendőbb exportcikkének) hatalmas része, mely nagy szerepet játszik a magatartásformák, szemléletek és ezeket követő cselekvések befolyásolásában.

A hip hop-ot okkal használják fel mindenféle termék kirakatba állítására, legyen az alkohol, cipő vagy más ruhadarab, ékszer, vagy éppen marihuána ízesítésű rágógumi.
A legjobb esetben csak érzéketlenné válik rengeteg fiatal - főleg azok, akik híján vannak olyan pozitív tapasztalatoknak, melyek ellensúlyozhatnák azokat a viselkedésmintákat, melyeket vissza kellene utasítaniuk.
A legrosszabb esetben egy egész fiatal generáció felfogását torzítja, ezzel meghatározva cselekedeteit is - főleg a szegény és erősen pigmentáltak körében; továbbra is nagyban kitéve az amerikai társadalom - és most már kedvenc repperük nyomásának.

Eddig a fordítás. Végezetül, aki a gangsta/hustle témában szeretne valóban okosodni, ajánlom Prince Paul - A Prince Among Thieves c. színdarabját/nagylemezét, érdekes tanulságokkal szolgálhat...