A Heat 1987-ben megkapta a Franchise jogot az NBA-től, és így minden akadály elhárult az elől, hogy a csapat indulhasson az NBA-ben. És 1988 nyarán az expanziós draft keretében feltöltötték a játékos keretüket, a többi csapat le nem védett játékosiból. Az 1988/89 szezonban már el is indulhatott a csapat a ligában, Miami Heat néven. Ekkor a csapatot Ron Rothstein vezetőedző irányította, és a csapat így első évadjában 15 meccset nyert, a következőben már 18-at, a harmadikban pedig 24 nyert meccsig jutottak. A következő szezonban már nem Rothstein irányította a csapatot, hanem Kevin Loughery. Aki egy fiatal csapattal dolgozhatott (Rony Seikaly, Glen Rice, Steve Smith, Grant Long, Willie Burton és Brian Shaw), a csapat egy biztató 38/44-es szezont zárt, aminek köszönhetően a csapat a klub történetében először bejutott a rájátszásba, ahol a Chicago Bullsszal szemben esélyük sem volt. Az ezt követő szezonban viszont lemaradt a csapat a rájátszásról, mivel 36/46-os mérleget produkált. Az 1993/94-es szezonban a csapat újra egy mérföldkőhöz érkezett, amikor is az alapszakaszban a csapat először ért el pozitív mérleget, ebben az évben ugyanis 42/40-es győzelmi mutatóval zárt a csapat. Ráadásul a klub történetében szintén először sikerült a csapatnak meccset nyernie a Playoffban, az Atlanta Hawks ellenében. A következő 1994/95-ös szezonban, a csapat elcserélte a Rony Seikalyt és Steve Smithet Billy Owensre és Kevin Willisre. A csapat viszont újra gyengécske produkcióval rukkolt elő, amit bizonyít a 32/50-es mérleg is. És a nyári holtszezonban távoznia kellett Lougherynek, helyette Pat Riley érkezett New Yorkból, akiért egy I/1-es dfaftjogot adott a csapat, ráadásul Glen Ricet, Matt Geigert és Khalid Reevest elcserélték a Charlotte-tal, Pete Myersre, LeRon Ellisre és Alonzo Mourningra. Az érkező játékosok kiegészültek még Tim Hardawayjal, Walt Williamssel, Tyrone Corbinnal és Tony Smithhel. A csapat ismét pozitív mérleggel zárta a szezont, és végre visszakerült a Playoffba, ahol ebben a szezonban sem termett sok babér nekik.  A klub 1996/97-es szezonja sikerült a legjobban, amikor az alapszakaszt 61/21-es mutatóval zárta a csapat, ás a Plyafoffban egészen a keleti főcsoport döntőjéig masírozott, a Heat együttesét megint csak a Chicago Bulls állította meg, ebben a szezonban olyan játékosok erősítették tovább az eddig is erősít keretet, mint Jamal Mashburn és P.J.Brown. A következő szezonban csatlakozott a csapathoz Voshon Lenard, és 55/27-es mérleget produkált a csapat, a Playoffban ezúttal a másik nagy rivális csapat a New York Knicks búcsúztatta a csapatot. Az ezt követő csonka szezonban 33/17-es mutatóval végeztek, és az első körben ismét búcsúztatta őket a Knicks. A 1999/00-es szezonban új csarnokba költözött a gárda, de a Heat már nem volt a régi, viszont még így is egy 52/30-as mérleget tudott felmutatni a csapat. Az ez utáni szezonban tovább súlyosbodtak a Miami problémái, mivel csaknem az egész szezont ki kellett hagynia Alonzo Mourningnak, súlyos vesebetegsége miatt, de a csapat így is egy 50/32-es mérleggel zárta az alapszakaszt. A 2001/02-es szezonban aztán Florida partjai „besötétedtek”, igaz Mourning felépült és visszatért, de már nem volt a régi, ráadásul a csapat másik veterán sztárja Tim Hardaway távozott. Ennek meg is lett a következménye, mert a csapat egy 36/46-os mérleggel zárt, és sok idő után nem volt Playoff résztvevő a csapat. A csapat újból kezdhette az építkezést, és ennek megfelelően draftolt és Caron Butler, és testvére Rasual Butler került a csapathoz, a csapat gyengén szerepelt, viszont észrevehető volt, hogy a Heat a jövő csapata lehet. Ezen a nyáron távozott a csapattól Alonzo Mourning, így senki nem maradt abból a csapatból, aki egykoron Konferencia Döntőt játszott. A gyenge teljesítmény „jutalma” egy első körbeli ötödik választási lehetőség lett, és a csapat egy remek játékost draftolt Dwayne Wade személyében, és sikerült megszerezni egy másik újoncot is, Udonis Haslemet, ráadásként a csapat leigazolta Lamar Odomot is. A csapat edzői székében is változás történt, miután Pat Riley lemondott, helyette pedig Stan Van Gundyt nevezték ki. Ezeknek a változtatásoknak meg is lett az eredménye, miután a csapat 42-40-es pozitív mérleggel zárta az alapszakaszt, és újra bejutott a csapat a Playoffba, ahol a második körig jutott a Heat.

A klubbról:Az 1988-ban a ligához csatlakozó floridai csapat számára a tanulóéveket követően, 1995-ben csillant fel a remény a keleti elithez való felzárkózásra. Ekkor a nyolcvanas évek sikeredzője, Pat Riley került a vezetőedzői székbe és tevékenységének első lépéseként a liga egyik legjobb középjátékosát, a támadásban és védekezésben egyaránt kiváló Alonzo Mourningot csábította a napfény városába. Domináns center mellé természetesen kiváló irányító is dukál, így nem volt meglepő, hogy alig fél évvel később ismét olyan cserét ütött nyélbe a mester, amely a liga erőviszonyait hivatott megváltoztatni. A Tim Hardaway-jel kiegészült Miami fennállása során másodszor abszolválta sikeresen az alapszakaszt és egy évvel később már a legendás Chicago Bullsszal viaskodott a döntőbe kerülésért. Bár a csatában elbukott, az ezt követő négy évben folyamatosan a főcsoport élmezőnyében végzett és a tartós jó teljesítménynek, valamint a New York Knicksszel folytatott véres csatározásoknak köszönhetően a liga rettegett csapatává vált a floridai egylet. Semmi sem tart azonban örökké, így Alonzo Mourning vesebetegsége és a (joggal) sértődött Hardaway eligazolása megkövetelte a változtatást. A meddő átmeneti korszak edzőváltást és majdnem teljes vérfrissítést hozott. Az utolsó rájátszást még megélő Jones és Grant mellé tehetséges ifjoncok (Odom, Butler, Wade) csatlakoztak és a meglehetősen szerény kezdést követően káprázatos hajrával harcolta ki az utószezonban való részvételt a megújult Miami. A hajtás eredménye a második kör elérése lett és a remény a továbbfejlődésre. A vezetők azonban nem elégedtek meg ennyivel és a fiatal csapat gerincéről lemondva a városba hozták az elmúlt évtized legdominánsabb játékosát. A Shaquille O'Neal-Dwyane Wade tengely köré gondos munkával felépített együttes ismét a legmagasabb régiókba emelkedett és fennállása során másodszor nyerte meg főcsoportját. Kalandos körülmények között végül Alonzo Mourning is visszatért egykori sikerei színhelyére és a Pat Riley vigyázó szemei által őrzött gárda magabiztosan várhatta a rájátszás első körét.   Erőssége:Gyors és rendkívül hatékony támadójáték. Lepattanózás. Dobásblokkolás. A távoli kísérletek jó arányban érnek célt. Kiegyensúlyozott, ésszerűen kialakított játékoskeret. Jól bírják a feszültséggel teli, döntő pillanatokat.                  Gyengesége:Kevés labdaszerzés. Pocsék büntetőzés.                  Kiállítások:Shaquille O'Neal ugyan öregszik, de a jelenléte még jó pár évig hatalmas pluszt jelenthet a csapatnak, főleg annak tudatában, hogy a hírek szerint Miamiban szeretné befejezni pályafutását. A behemót mellett Wade számára biztosítottak a feltételek a további fejlődéshez, és az utolsó éveit taposó Eddie Jones visszavonulása után jelentős keretből gazdálkodhat a Heat, amely elegendőnek tűnik a kiöregedő kiegészítő emberek minőségi pótlására.

Húzóember:A Shaquille O'Neal megállítására kifejlesztett módszerek közül eddig az idő vasfoga látszik a legeredményesebbnek. Az ellenfelek pechjére azonban a center még túl fiatal a végelgyengüléshez. A palánk alatt gyakorlatilag fékezhetetlen, az idén még az eddig megszokottnál is gyengébb büntetőzésére apellálni csak ideig-óráig jelent megoldást. Játékintelligenciája és brutális fizikai adottságait kihasználó erőteljessége a híresztelésekkel ellentétben nem áll egymással fordított arányban. Ha több ember összehangolt munkájának köszönhetően sikerül kiszorítani a palánk alól, ügyesen találja meg az üresben levő csapattársakat, legyen szó akár a körtébe besomfordáló, akár a triplavonalon álldogáló kollégákról. Méreteihez képest feltűnően gyors és képzett. A csapatváltásnak köszönhetően ismét motivált és gyanúsan gyorsan kúrálgatja a sérüléseit.

Húzóember:Dwayne Wade másodéves korára reménységből szupersztárrá nőtte ki magát. Egy az egyben megállíthatatlan, gyilkos crossoverei és kiismerhetetlen mozgása révén az ellenfelek rémálmainak és az NBA Action Top10 összeállításainak gyakori szereplője. Egyike a liga legpontosabban tüzelő hátvédjeinek. Nem evilági rugók és mozgáskoordináció. Briliáns fizikumát nemcsak a közönség kiszolgálásánál, hanem a védekezésnél is előszeretettel kamatoztatja. A kiélezett játékállásoknál van leginkább elemében. Ekkor még a folyamatos fejlesztés alatt álló tempódobásait is feltűnően jó aránnyal szórja be. Nem nyűgös, ha passzolnia kell és szívesen osztogat csapattársainak. Olykor elragadja a hév. Még mindig eldöntetlen, hogy irányító vagy dobóhátvéd. A kérdés megválaszolásáig gyakran tűnik fel mindkét pozícióban